Termosztatikus radiátorszelep használata

A Danfoss termosztatikus radiátorszelepek segédenergia nélküliszabályozók, amelyek helyiségenkénti hőmérséklet-szabályozásra szolgálnak. A rendszer működése során a szelepen lévő termofej (szabályozó) addig engedi a fűtővizet a fűtőtestbe, amíg a helyiség hőmérséklete el nem éri a termofej beállításának megfelelő értéket.

Amennyiben megnövekszik a helyiség-hőmérséklet és eléri a termosztát fejen beállított értéket, pl. napsugárzás vagy elektromos készülékek üzeme miatt, úgy a szelep működésbe lép. A termosztát fejben lévő folyadék kitágul, és a szeleptányér zárásán keresztül csökkenti a fűtőtestbe áramló fűtővíz mennyiségét és a fűtőtesttest lehűl. A szelep addig marad zárva, míg a helyiség-hőmérséklet a beállított érték alá nem kerül. Csökkenő hőmérsékletnél a fordított folyamat játszódik le, a szelep nyit és a radiátor el kezd melegedni.

A termosztát fej egyszerűelfordításával (balra = hidegebb, jobbra = melegebb) minden kívánt helyiség-hőmérséklet beállítható. A beállító nyílnak ilyenkor a megfelelőértékre vagy osztóvonalra kell mutatnia.

Az energiatakarékosság végett a 4-es értéken felüli beállítást kerülni kell, ha a komfortérzet egy alacsonyabb értéken is megfelelő. Éjszaka nem szükséges a helyiségeket ugyanolyan mértékben fűteni, mint nappal. Ezért este ajánlatos a termosztát fejet az éjszakai csökkentett jelzésre állítani.

A termosztát fejek a helyiség-hőmérsékletet állandó értéken tartják, de ehhez néhány működtetési javaslatot figyelembe kell venni!

 

 

A helyiség hőmérsékletének beállítása:

A kívánt hőmérséklet a termo fej megfelelő helyzetbe történő fordításával állítható be. A termo fej zárásával alacsonyabb, vagy nyitásával magasabb hőmérséklet állítható be. Egy adott termo fej álláshoz tartozó hőmérséklet az állítást követő 1-2 óra elteltével a helyiség hőmérsékletének mérésével határozható meg. A hőmérséklet igény szerint a termo fej fordításával korrigálható. Ha a radiátort hidegnek érezzük, de a helyiség hőmérséklete a beállított értéken van, nem kell aggódnunk, a termo szelep megfelelően működik. A termo szelep nem igényel karbantartást.

Jó tanács!

A helyiség hőmérsékletét minden esetben szobai hőmérővel ellenőrizzék, és annak megfelelően szabályozzák a kívánt hőmérsékletet!
Fontos, hogy a radiátor szelepeken feltüntetett felső hőmérsékleti értékeket az üzemviteli megállapodásban foglalt épület átlagos fűtöttségi paraméterek befolyásolják, az üzemviteli megállapodások alapján általában lefelé.

 

Miért hűl ki a radiátor?

A termosztatikus szelepek működésük során folyamatos szabályozást végeznek. Amikor a helyiség hőmérséklete eléri az előre beállított értéket a radiátor kihűl.
Ez az állapot addig tart, amíg a helyiség hőmérséklete a beállított hőfok alá nem esik. Amint ez bekövetkezik, a szelep újra nyitni kezd, és a radiátor felmelegszik. Ha úgy érezzük, hogy nem megfelelő a helyiség hőmérséklete, állítsuk magasabb értékre a szelepet. A fűtés ellenőrzéséhez használjunk szobahőmérőt. A fűtés állapotáról soha ne a radiátor hőmérsékletének ellenőrzésével bizonyosodjunk meg!

 

Miért hideg a radiátor, ha a szelep a maximumon áll?

Ha a szoba hőmérséklete magasabb, mint a beállított érték vagy a szelep meghibásodott, ezt a jelenséget tapasztalhatjuk. A szoba hőmérsékletét ellenőrizhetjük egy szobahőmérővel, így az első lehetőséget mindjárt kizárhatjuk vagy megerősíthetjük. A maximum értékre vonatkozó hőmérsékletet a termosztatikus szelep leírásából állapíthatjuk meg. Ha az első lehetőséget kizártuk, úgy a szelepleragadás jelenségével állunk szemben. Ilyen esetben kérjük szakember segítségét.

 

Miért meleg a radiátor, ha a szelep a minimumon áll?

Ezt a jelenséget több tényező is okozhatja. Elsősorban ellenőrizzük, hogy a szelep teljesen elzárható-e. Ha igen, akkor ellenőrizzük, hogy a radiátor alsó vagy ellentétes oldali elzáróját is elzártuk-e. Ha a radiátor teljesen kizárható és a jelenség még mindig fennáll, szelepfennakadásról beszélhetünk.
A forgalomban lévő termosztatikus szelepek egyes típusait a termosztatikus fej segítségével nem zárhatjuk el teljesen. Ennek oka elsősorban a fagyvédelem, és az erre vonatkozó információkat a szelep leírásából megtudhatjuk. Ha ilyen szelepet használunk, akkor a megfelelő célszerszám segítsége nélkül nem tudjuk teljesen elzárni a radiátorunkat. Ha a szelep teljesen elzárható és elzárt állapotában a radiátor meleg, ellenőriznünk kell, hogy a másik elzáró szelep vagy golyóscsap elzárt állapotban van-e. Ha nem, akkor zárjuk el, ha nincs ilyen, akkor a radiátort nem lehet a fűtési körből kizárni, így a visszamelegedés lehetősége mindig fennáll. Ilyen esetben általában langyos, ritkábban meleg lehet a radiátor, ha viszont forró, máshol kell a hibát keresni. Ha elzárt szelepek mellett meleg vagy forró a radiátor, szelepfennakadással van dolgunk.

 

Miért nem nyit a szelep?

Ha a szeleptányér leragad, a szelep nem tud kinyitni. Ilyen esetben hiába tekerjük a termo fejet maximum állásba, a radiátor nem melegszik fel. A szeleptányér leragadását általában az okozza, hogy a fűtési időszak végeztével nem csavarjuk maximum állásba. Ilyenkor az történik, hogy a nyári napsütés hatására felmelegedett szobahőmérsékletet a beállított értékhez képest túl melegnek érzékeli és zárni kezd. Minél alacsonyabb a szelep beállított értéke, annál alacsonyabb hőmérséklet előidézheti ezt a jelenséget. Egy hónapokon át lezárt szelep bizony leragadhat, és ezt csak a fűtés indulása után vesszük észre. Javítása viszonylag egyszerű, de ha idő közben a tömítés tönkrement, akkor annak cseréjére is szükség lehet. Ehhez kérje szakember segítségét. Fontos tehát, hogy a szelepeket a fűtési időszak végén állítsuk maximum állásba, ezzel sok bosszúságtól és felesleges költségektől kíméljük meg magunkat.

 

Miért nem zár a szelep?

Ha a helyiség hőmérséklete elérte a beállított hőfokot, és ennek ellenére a szelep nem zár le, feltételezhetjük, hogy fennakadt, vagy a tömítő gyűrű sérült meg.
A fűtővízben keringő hordalékanyagok könnyen a szeleptányér alá szorulhatnak. Ilyenkor a szelep nem tud lezárni. Ezt a hibát kezdeti stádiumban orvosolhatjuk oly módon, hogy a szelepet kinyitjuk a maximum állásig, majd pár perc elteltével visszazárjuk. Ezt a mozdulatsort – amennyire lehetséges – gyorsan végezzük, és egymás után többször is ismételjük meg. Ha ez a módszer nem oldja meg a problémánkat, úgy feltételezhetjük, hogy a szeleptányér alá szorult szennyeződés tönkretette a gumitömítést. A jobb minőségű szelepek betétje cserélhető, így a javítás viszonylag gyorsan és koszmentesen elvégezhető, ellenkező esetben szelepcsere szükséges. Mindkét esetben kérje szakember segítségét!

 

A két érzékelős költségosztó a leadott hőmennyiséget csak akkor kezdi számlálni, ha a felszerelés helyén érzékelt hőmérséklet legalább 2,5 ^oC-kal magasabb, mint a környező szobahőmérséklet. Tehát hogy kapunk-e vonalegységet vagy sem azon múlik, létrejön-e ebben az esetben is ez a legalább 2,5 ^oC –os hőmérséklet különbség.

A radiátor egy adott pontján kialakuló hőmérséklet függ a kapott energiától (fűtőcsövek hőmérsékletétől), a radiátor és a benne rekedt víz össztömegétől, a radiátor konstrukciójától, anyagától, méretétől, a hőfelvételi helyektől való távolságától és a környezeti hőmérséklettől.

A költségosztó felszerelési helyén így kis felületű (keskeny) radiátoroknál magasabb, nagyobb felületű (hosszabb) radiátoroknál pedig alacsonyabb hőmérséklet kialakulása várható.

A fenti ábra szerinti esetben, a hőfokkülönbség nyugalmi állapotban 3 ^oC (a költségosztó már mérhet), intenzív szellőztetés esetén viszont a gyorsan lehűlő levegőt a nagyobb hő tehetetlenségű (vízzel tele) radiátor nem tudja követni, 8 ^oC körüli hőmérséklet különbség alakul ki, a költségosztó pedig számlálni kezd.

A mért érték száma az érzékelt hőfokkülönbséggel és az idővel, pontosabban a hőfokkülönbség idő szerinti integráljával arányos.

A készülékről leolvasható üzemi lrtlkek még nem képezik a költségelszámolás alapját. Ezeket előbb a radiátor típusától és méretétől függően „faktorizálni”, majd a helyiség fekvésének megfelelően „korrigálni” kell.

Fentiek alapján tehát a jelenség, amely szerint esetenként elzárt radiátorokon is kapunk értéket, nem tekinthető hibás működésnek, hiszen a költségosztó ebben az esetben is tényleges hő leadást mér.

 

 

Elektronikus fűtési költségosztó

 

Alkalmazás:

A költségosztók segítéségével lehetővé válik a hőfogyasztások valós felhasználás alapú szétosztása. Elemes tápellátású elektronikus eszköz LCD kijelzővel. Kiviteltől függően rendelhető beépített rádiómodullal automatikus mérési adatgyűjtő rendszerekhez. A telegram nyílt (OMS) így tetszőlegesen integrálható akár már meglévő, üzemelő Smart alkalmazásokon is.

 

Jellemzők:

• Rendelhető távoli érzékelővel és komplett kivitelben is
• Konfigurálható jeladási sűrűség, akár 550,000 sugárzással évente (akár 900,000 telegram)
• Tetszőlegesen állítható telegram: Walk-By vagy OMS
• Határnap és határnapi választási lehetőség
• Nyári üzemmód beállítási lehetőség
• Léptethető kijelző
• Opcionális fogyasztás számláló kumulatív vagy nullázható
• Kétféle telepítési mód ( E- és P- mód)
• Felnyitás érzékelés
• Jelszavas védelem
• Ellenőrző összeg szemmel történő leolvasáshoz
• Egyszerű rögzítés tetszőleges furattávolsághoz
• 15 havi historikus adattárolás
• Élettartam > 10 év 

Általános ismertetés a közösségi épületek fűtési költségeinek fogyasztással arányos megosztására:

A teljes körű fűtéskorszerűsítési munkálatok során termosztatikus radiátor szelepek dinamikus strangszabályozók, és elektronikus üzemű fűtési költségmegosztó (FKO) készülékek kerülnek felszerelésre illetve beépítésre.

A korszerűsítés során kialakított rendszer a hőfelhasználók régóta megfogalmazott igényét elégíti ki, miszerint a távhőszolgáltatás díjfizetése a fűtési hőfelhasználás, hőfogyasztás arányában történjen. A beépített termosztatikus szelepekkel a radiátorok által leadott hőt, az egyedi igényeknek megfelelően lehet szabályozni. A komfort érzet javítása érdekében e szelepek a beépített hőérzékelők segítségével – a szelepek folyamatos működtetésével – a beállított hőfokon tartják a helyiség hőmérsékletét. A felszerelt FKO készülékek révén biztosítható a ténylegesen felhasznált fűtési hőenergia mérése.

A fűtési költségmegosztás egy arányos mérési módszer melynek elvét és technikai követelményeit Németországban, az 1972-es olajválságot követő energiaár robbanás után fejlesztettek ki. Ehhez olyan egyszerű és mégis megbízható üzemű mérőeszközöket kellett megalkotni, melyek a meglévő fűtési hálózat megbontása nélkül utólagosan is elhelyezhetők. A mérési elv egyszerűsége és az alkalmazott rendszereszközök gyártási és telepítési költségének alacsony szintje miatt méltán vált igen gyorsan népszerűvé. Magyarországon a 90-es évektől kezdve terjedt el. Napjainkban a táv-, és központi fűtésű épületek energetikai korszerűsítésére kiírt – állami, önkormányzati támogatást is nyújtó – pályázatok elnyerésének egyik alap követelménye.

Az alkalmazott mérési, elszámolási, kiértékelési eljárásra vonatkozó előírások, a DIN 4713 szabványban rögzítettek. Egész Európára kiterjedő előírások az EN 834 ill. az EN 835 szabványokban találhatók. Magyarországon a 104/2011. Korm. rendelet az iránymutató.

A hőszolgáltatást igénybe vevő közösség a fogyasztással arányos mérési rendszer bevezetésére, annak folyamatos üzemeltetésére, az évenkénti kiértékelésre és elszámolására e tevékenységre hivatott és arra felkészült társaságokat bíznak meg, szolgáltatási szerződés keretében.

 

A mérés alapelve:

A radiátorok által felhasznált, – a környezetük felé átadott – hő mennyisége egyenes arányban függ, a fűtési rendszerben keringtetett fűtővíz hőmérsékletétől, annak a radiátoron való átáramlásának időtartamától, valamint a radiátor – a fizikai paramétereiből adódó – hőátadási felületétől, annak hőleadási teljesítményétől. Az arányos mérési módszer elvi követelményei alapján az elszámolási egység valamennyi hőleadójára, radiátorára – a német kifejezés (Heizkosten Verteiler) szószerinti fordításából meghonosodott – un. fűtési költségmegosztó készüléket kell felszerelni.

 

A kiértékelés technikája:

A kiértékelési eljárás során három jellemző adatot, értéket veszünk figyelembe. Üzem érték, faktorszám, korrekciós szám.

A radiátor hőmérsékletét és a fűtés időtartamát, a felszerelt FKO készülékek, rendkívül jó hővezetési tulajdonsággal rendelkező hátfalon keresztül regisztrálják a beépített hőfok érzékelőjük segítségével a mérési időszak alatt. Ez az üzem érték, mely az évenkénti leolvasás során a leolvasó lapon kerül rögzítésre.

A faktorszám a rendszer telepítésekor kitöltött felmérő lap adatai alapján speciális számítógépes program segítségével képzett érték.

A mérés elvében leírtakból következően, az adott hőleadó hőfogyasztására jellemző fogyasztási érték az üzem érték és a faktorszám szorzatából adódik.

A több fűtött helyiségből álló hőfelhasználói egységre számított fogyasztási egység, a fogyasztási értékek összegéből képződik.

A fogyasztási egység meghatározása, matematikája, a leolvasó lap bal oldalán előre nyomtatottan is látható.

Az előzőekben leírt számítási eljárást valamennyi hőfelhasználói egységre alkalmazva, a hőfogyasztási egységek alapján, egyszerű arányképzéssel készül el a hőmegosztási lista.

A számítás menete analóg, a fűtött légtér alapján történő – a hőszolgáltatók által – korábban alkalmazott elszámolásához. Az épület hőfogyasztását elosztották és az összes fűtött légköbméterrel, és a kapott egységnyi értéket, megszorozták a hőfelhasználó légköbméterével.

Ez esetben mindenki a fűtött légköbméter nagysága arányában fizetett és nem a tényleges fogyasztás, felhasználás arányában.

A fűtési költségmegosztási rendszer üzemeltetése során alkalmazott mérési módszernél a hőfelhasználónkénti fogyasztási egység helyettesíti a légköbméter értéket.

A kiértékelés során további megrendelői igény kielégítésére is lehetőség van.

A korrekciós szám figyelembe vételén kívül, az általános és bevett gyakorlat alapján az elszámolási egységben felhasznált fűtési hő bizonyos %-a a hőfelhasználói egységek nagysága arányában kerül megosztásra. Pl. a nem mért, de hőleadással bíró falon kívül vezetett fűtési hálózat.

A FKO készülékek leolvasását nem biztosító, illetve annak felszerelését nem engedő hőfelhasználók fogyasztási egységét csak különleges elszámolási eljárással lehet képezni.

A képzett fogyasztási érték szabályára vonatkozó előírást, minden ilyen esetben a megrendelő adja, az erre vonatkozó írásos nyilatkozatában. Az adott mérési adatokból kiindulva, azokból fajlagos értékeket számítva, és egy un. bizonytalansági érték alkalmazásával egy képzett fogyasztási érték adódik. A további feldolgozás során ez lesz az adott hőfelhasználó fogyasztási egysége.

A bizonytalansági tényező alkalmazását az indokolja, hogy ezen hőfelhasználók hőfogyasztását kontrollálni nem tudjuk, és ez nem válhat a FKO-val rendelkező hőfelhasználók kárára.

Az évenkénti alkalommal fentiekben leírt módon elvégzett kiértékelést követően egy hőfelosztási listát készítünk el, amit a megrendelőnek adjunk át. A hőszolgáltató és megrendelő közötti megállapodás alapján, e lista adatai szerint készülnek el a fogyasztással arányos fűtési számlák.

 

Egyéb megállapítások:

A telepített rendszer eszközök ISO minősítéssel rendelkeznek, és nem tartalmaznak forgó mozgó kopó alkatrészt.

Az egyéni érdekeltséget biztosító rendszer takarékos energia felhasználásra ösztönöz, és a veszteség csökkentő beruházások előnye is az azt elvégző hőfelhasználónál jelentkezik.

A mérés alapján mutatott hőfelhasználási többlet több tényezőből adódhat.

Előfordulhat, hogy a szelepülés alá szennyeződés került, ami miatt lezártnak vélt szelep esetén is átfolyik a fűtővíz és a radiátor tovább melegszik. A termosztatikus szelepfej, csak akkor zárja le a szeleptestet, ha a beállított értéknél magasabb a helyiség hőmérséklete. Ha azonban a termosztát ennél alacsonyabb hőfokot érzékel, nyitásra készteti a szelepet. Könnyen előfordulhat az is, hogy az ablakon beáramló hideg levegő nyitja a szelepet.

A temosztatikus szelepek beépítésekor átadott kezelési utasításban foglaltakat ajánlott betartani. / szellőztetés, függöny, nyílászárók állapota stb. /